2014. november 22., szombat

Prológus ~ A sors változik

Halihó, kedves olvasók! :) Íme az új történetem első része, a prológus. Remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket, és ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, írjatok kommentet vagy iratkozzatok fel. ^^ Kellemes olvasást! :)




Az ember nem mindig választhatja meg a sorsát. Van, hogy a sors választ ki minket. Velem is így történt. Kislány koromban mindig is édesanyámra akartam hasonlítani. Boldog családot, kellemes személyiséget és gyönyörű ruhákat akartam. Igazi úrihölgy akartam lenni. Azonban a sors közbeszólt.

Mindössze nyolc éves voltam, amikor egy nyári napon a szüleimmel elutaztunk egy ismerősünk partijára. Több nemesi család is részt vett rajta, sok kisgyerek volt ott, akikkel jól eljátszottam. A szüleim nem bánták, hogyha összekoszoltam magam, mindig hoztak magukkal több ruhát is nekem, hisz tudták, vadóc kislány voltam. Kora reggel volt, én pedig kiszöktem játszani. Egy futónövényekkel befont, kör alakú, kovácsoltvas pavilonban bújtam el. Leültem az egyik padra és néztem a felfelé kúszó növények virágait.
Ám hirtelen egy férfi termett mellettem. Úgy tűnt, ő nem vett észre, hisz az asztal pont eltakart. Kikémlelt a kis lyukon, mely két inda közt volt, én pedig kíváncsian néztem, mit les. Aztán meghallottam. Kiabáló férfiak hangját hallottam, futó lépteket és dühödt káromkodást. A férfi lebukott és egészen addig ott is maradt, míg a kiabálás el nem halt.

- Mit tetszik csinálni? – kérdeztem ártatlanul, mire a férfi hatalmasat ugrott.

- A frászt hoztad rám – morogta a férfi. Tisztán emlékszem rá, hogy nézett ki. Hosszú, fekete haját összefogta, ragyogó kék szeme huncutul csillogott. Különös öltözéke volt, egyáltalán nem hasonlított az akkori divatra. Hosszú ujjú, kissé foltos, fehér ing volt rajta, melynek a felső két gombja ki volt bontva. Szoros, fekete nadrágot és magas szárú, kissé már rongyos csizmát hordott. Derekán széles öv volt, melyről egy kard tokja lógott. Kard nélkül.

- Mit tetszik csinálni? – kérdeztem meg újra.

- Elbújtam – válaszolta a férfi. A mai napig nem tudom, hogy miért volt velem olyan kedves, de akkor ez nem tűnt furcsának.

- Miért? – tettem fel az újabb kérdést.

- Mert sokan üldöznek – magyarázta. Hatalmas türelemmel áldhatta meg a sors, hogy képes volt ilyen nyugodtan egy vadidegen kislánnyal társalogni, miközben bármikor rátalálhattak volna.

- Miért? – Egy nyolc éves kislány nagyon kíváncsi, rólam nem is beszélve. Éheztem a tudásra, mindenről mindent tudni akartam.

- Az maradjon az én titkom – kacsintott rám. Láttam rajta, hogy menni készül, így gyorsan feltettem az utolsó kérdést, amely engem annyira érdekelt.

- Miért öltözött ilyen furán a bácsi?

- Mert kalóz vagyok – húzta ki magát büszkén. Természetesen akkor fogalmam sem volt arról, mit jelent kalóznak lenni, a szüleim nem tartották fontosnak, hogy ezt elárulják nekem.

- Mi az a kalóz? – kérdeztem oldalra döntött fejjel.

- Olyan ember, aki szabadon él, akit nem kötnek gúzsba a szabályok. Naphosszakat hajózhatok a nyílt óceánon anélkül, hogy bárki is megszabná, mit tegyek – lovalta egyre jobban bele magát a mesélésbe. Úgy hiszem ő egy olyan ember volt, aki szeretett a figyelem középpontjában lenni és magasztos beszédet adni. – Élvezed, ahogy a szél a hajadba kap, ahogy a hűs szellő az arcodat fújdogálja. Hallgatod a sirályok énekét és nem látsz mást, csak a véget nem érő kékséget. Hogy hangzik? – nézett rám a szeme sarkából.

- Jól – mondtam tömören. A férfi elmosolyodott, összeborzolta az amúgy is szénaboglyaként álló, szőke fürtjeimet, hisz a hajam még aznap nem látott fésűt.

- Légy jó kislány! – mondta, majd gyorsan kikémlelt és pillanatokkal később már sehol sem volt. Nyoma veszett, mintha sosem járt volna ott.

- Rendben – mondtam csak úgy, a levegőnek.

Akkor még nem sejtettem, de az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett. Később, mikor már tudtam olvasni, utánanéztem a dolgoknak, és rájöttem, hogy igazándiból mindig is kalóz akartam lenni. Sosem szerettem a szabályokat, mindig is más voltam, mint a többi korombeli.


Azóta tizenhat év telt el, én pedig egy kalózhajó kapitánya lettem. A szüleim hat éve haltak meg, a házat az egyik nagybátyám segítségével eladtam, én pedig mondván, hogy nyugalomra vágyok, vidékre költöztem egy piciny házba. Azonban már akkor terveztem, hogy veszek egy hajót és az életemet a tengereken fogom tölteni. Négy hosszú évembe tellett, mire sikerült hajót, legénységet, és tiszteletet szereznem. Mára pedig én vagyok a tengerek leghírhedtebb kalózkapitánya. Én, Siril Vaiya. 

14 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jól elképzelted a világot - ámbár még sok dolgot nem tudtunk meg róla, de nekem akkor is tetszik. A prológus megnyerőre sikerült! Biztos, hogy követni fogom a blogod és a sztorid!
    Siess a következő résszel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, hát hello! :D
      Nos, igen, most még nem tudtunk meg sok mindent, de majd ez változni fog. :)
      Köszönöm szépen a kommentet és a biztatást, a folytatás lassan kész, jövőhéten jövök is vele. :)

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon szépen megírtad, nekem nagyon tetszett! Én is várom a fojtatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. O, nagyon szépen köszönöm :)
      Nemsokára felkerül némi ismertető ;)
      A folytatás pedig egy hét múlva :)

      Törlés
  3. Szia!
    Nem tudok elfogulatlanul írni, mivel annyira fellelkesültem, hogy más is ír kalózokról *-* Egy szó: imádom! Gyönyörűen fogalmazol, választékosan, a helyesírásod is tökéletes, a témaválasztás pedig végképp. A hosszú fekete hajú és kék szemű pasik pedig a gyengéim... :$ Te kínzol :D Muszáj folytatnod *-* Alig várom!! :) És bocsi a totál értelmetlen, csapongó kommentemért, de ne tudd meg, mennyire örülök most :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik, de határozottan örülök neki! :D Nem is tudom, mit mondjak, annyira megleptél és annyira feldobtad a napom. :$ Köszönöm, köszönöm, köszönöm >< Nagyon hálás vagyok a szép szavakért >< Van képem a szépfiúról, ha kíváncsi vagy rá :D Semmi gond, értettem mindent, remélem a későbbiekben is fog tetszeni ^^ Puszikaa :D

      Törlés
    2. Miazhogy érdekel! Idevelee! *-*
      *előre csorgatja a nyálát*

      Törlés
  4. Na szóval :D Imádom. Már most. Magát a kinézetet és a történet kezdetét. Amazing :D Meg már amúgy is láttam két hozzáfűződő bejegyzést a blogok csoportban asszem, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet. (az egyik a szereplőkeresős volt a másik meg a címes :D )
    És amúgy is imádom a kalózokat. (Főleg a szexi pasi kalózokat :D ) Szóval.
    Várom a kövit. És kaptál egy feliratkozót :D
    Ölel és sok sikert kíván: Florianna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe :D
      Hát igen, ha valamit nem lelek, tőletek kérdem, mert sokan vagytok. :D
      Köszönöm szépen, el sem tudom mondani, mennyire jól esnek ezek a szavak, nem is hittem volna, hogy ennyi érdeklődő lesz *.*
      Szexi pasikból természetesen nem lesz hiány, akárcsak kalózokból ;)
      Szombaton jön is az első fejezet, majd less be ;)

      Törlés
  5. Szia :) A design nagyon szép, kifogástalan! A történet pedig rettentően érdekes, és egyedi ;) én pedig imádom az egyedit, így bátorkodtam megelőlegezni egy feliratkozást. Remélem a folytatás is nagyszerű lesz, bár ebben annyira nem kételkedem, hiszen ügyesen írsz a bevezetődből kiindulva. Elképzeltem, az egész kalóz kislány beszélgetést, és jókat mosolyogtam rajta :D Szóval így összességében elsőre nagyon jó benyomást szereztél nálam, főleg, hogy imádom az ilyen misztikus történeteket, na meg nagy démon imádó vagyok, úgy hogy nem bánnám ha lenne pár sexy rossz fiú ;) haha!
    Hajrá és további jó blogolást! Ha tudok jelentkezek a kövi résznél ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem majd a jövőben, hogy ne okozzak csalódást ^^
      Nagyon boldoggá tesz, hogy egyedinek tartod, nagyon fontos ez számomra ^^
      Az a helyzet, hogy az én démonjaim elég rusnya teremtmények, de nem kell aggódnod, annyit elárulhatok, hogy lesznek benne szexi rosszfiúk ;)
      Köszönöm, hogy hagytál nyomot magad után, szombaton jön a folytatás ;)

      Törlés
  6. Ahoy!:D
    Most találtam rá a blogodra, és meg kell mondjam, kifejezetten tetszik!:)
    A densing, főleg a fejléc gyönyörű, és mivel imádom mind a kalózokat, mind a természetfeletti lényeket, megfogtál! Valószínűleg, még hallani fogsz felőlem, és remélem, hogy a történet folytatása is ilyen színvonalú lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik a köszönéses :P
      Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztél és nyomot is hagytál magad után. :)
      Én is imádom a kalózokat és a természetfelettit, ezért is kombináltam :P
      Igyekszem hozni a színvonalat, remélem neked is elnyeri majd a tetszésed ^^

      Törlés